Készüljünk együtt! Adventi fények – Közösségi gondolatok – December 21.

„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát” (Mt 1,20)

József igaz ember volt és irgalmas döntést hozott, amikor úgy határozott, hogy csendben, titokban bocsátja el Máriát. „Dávid fia” – így szólítja meg álmában az angyal, emlékeztetve őt a származására és egyúttal a kapcsolódó próféciákra is („Íme, a szűz fogan…” Iz 7,14). Bátorítást ad számára és felfedi előtte Isten akaratát. József nem vitatkozik, nem kér bizonyítékot: engedi, hogy Isten átírja a terveit. Ez József igenje, ez az ő csendes hitbéli fordulópontja.

Néha talán mi is várjuk azt a bizonyos angyalt, hogy álmunkban vagy ébrenlétünkben, de közölje velünk Isten szándékát. Hogyan közelítene és hogyan szólítana meg bennünket? A nevünk után talán így folytatná, így emlékeztetne méltóságunkra: „Isten szeretett gyermeke”. Aztán bátorítana: „Ne félj!” És talán nem is kellene több, talán ennyi pont elég is lenne. Mert nem kell mindent előre látnunk ahhoz, hogy megtegyük a következő lépést. Elég csak annyi bizonyosságnak, hogy velünk van az Isten.

Isten szeretett gyermeke, ne félj! Veled van az Isten!

Lábodi István