Készüljünk együtt! Adventi fények – Közösségi gondolatok – December 1.

„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk.” (Iz 2,3)

Testvéreim!

Hosszú ez az út. Tövisekkel, kövekkel és sok-sok igazgyönggyel övezve. Ez az út a Jóisten gondoskodása, ha akarjuk, hogy fogja a kezünket.

Egy éve karácsonyra a családtól kirándulást kaptam ajándékba oda, ahova az 50-es években kényszerítettek bennünket. Betértünk a kicsi templomba, ahol kereszteltek. Gyertyát gyújtottunk, imádkoztunk, közben egyre gyűltek az emberek borszentelésre. Megkérdezték, kik vagyunk. Elmondtam. Abban a pillanatban megismertek. 61 év után. „Hát Te vagy a bácsi lány?” És törtek elő az emlékek. Sírtunk. Én abban a pillanatban megérkeztem a „hegyre”. A Jóisten kegyelméből a család is. Megértették, mennyire érdek és feltétel nélküli a tiszta szeretet.

Testvéreim!

Tárjuk ki szívünket és lelkünket, és pakoljuk tele az év során gyűjtött kegyelmekkel, szeretetünkkel, hogy elcsendesedve a Kisjézus jászolához rakhassuk ajándékként.

Áldott várakozást kívánok mindenkinek!
Kecskés Jánosné